Fesztiválszezon – Ilyen volt a FEZEN augusztus 5-én

Pozitív élmények és csalódások, pontokba szedve.

A helyszín: óriási terület, nem volt nyomor, pedig teltházas nap van. A színpadok jól elhelyezettek, jól megtanulták a szakmát. Székesfehérváron voltunk, amit kimondani nem próbátnak meg a külföldi fellépők, vagy azt hitték, Budapesten vannak. A Hello, Hungary! mellett ugyanis Hello, Budapest! hangzott fel sokszor. (Emlékszem a Nokiás időkben a külföldiek S-townnak hívták Szombathelyt…)

Kaja: sokáig azt hittem, ez lesz a legnagyobb csalódás (de azt majd a végén). Mondjuk komáromiként nem tudom, mire gondoltam, mikor gyrost rendeltem. A King Shoarmát überelni úgysem lehet, de hogy ennyire alacsony legyen a színvonal: Kevés hús, ízetlen pita, a névadó görög főisten is elborzadna.

Ital: fröccseste volt a hőség miatt. (Nemcsak) Ár/érték arányban finom borokat kaptunk, pedig nem a felkapott pincészetek sorába álltunk be.

Anna and the Barbies: amit senkinek sem szabadna kihagynia. Minden egyes koncertjükön érzed az energiát, szereted meg a zenéjüket. Legutóbb Komáromban láttam őket, ott is hatásos volt. Már a Spotifyon is hallgatom 😊

Kedvencek: Gombóc, Ünnepélyesen fogadom

IMG_2104

Offspring: leadták a koncertet. Több értelemben. Megvoltak a számok, amiket fiatalabb koromban szerettem. De végig az az érzésem volt, hogy hiányzik a tűz: túl akartak lenni az egészen, a kivetítőkön mutatott zenekari arcok unottnak tűntek. Egyedül a közönség locsolócsöves hűtése volt valami extra. És hiányzott a hangerő.

Kedvencek: Why don’t you get a job, The Kids aren’t alright

IMG_2105

Scooter: meg lehet kövezni, de én szeretem a zenéjüket. Megvolt az energia is, jöttek vissza itt is az emlékek. Kimaradt a Rebel Yell, de megbocsájtjuk.

Kedvencek: Endless Summer, How Much Is The Fish

scooter.jpg

És a legnagyobb negatívum: a kijutás… fél óra körüli tülekedés a gólyahídnál, ami harminc embert bír el egyszerre (lehet, hogy ötvenet…). A tömeg a biztonsági őrökön vezeti le kiabálásokkal a feszültséget, pedig ők nem tehetnek mást: annyi embert engednek fel, amennyit szabad. Meg azon a pár emberen, aki azzal lassítja a kijutást, hogy a hídon még megáll és készít egy-két fotót emlékbe a várakozó tömegről. Tölcsérszerűen nyomultunk a híd lábához, semmilyen megoldás nem volt a kulturált tömeges kijutásra. A repülőtereken látott megoldással (kacskaringós sorok), a résztvevők tájékoztatásával nagy eredményt lehetne elérni.

IMG_2123

Szívesen megyek majd újra, csak ezt a kijutást oldják meg.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s