Az M1-est használó autósok fizetik meg a Mészáros Lőrincnek épített autópályalehajtót?

Miután az autópálya új lehajtóját átadják, minden M1-esen megyei pályamatricával közlekedő autósnak meg kell vennie a Fejér megyei pályamatricát, ha Komárom-Esztergom megyét elhagyva Pest megye fele tart vagy vissza.

2019. júliusában a G7.hu portál jelentetett meg egy cikket: 2 milliárdos autópályalehajtót kap Mészáros Lőrinc ásványvizének palackozóüzeme Szárligetnél.A cikk kiemeli: a beruházásról még a 2018-as településfejlesztési koncepcióban sem volt szó. Nem is csoda: hiszen a közelben másik két felhajtó is van, így tulajdonképpen csak a Győr felé közlekedő szárligetieknek segítség (de a többség Pest felé közlekedik). A portál a következőt írja arról, mi értelme a lehajtónak: „A jelek szerint semmi más, mint az, hogy itt van a környékbeli mágnás, Mészáros Lőrinc – elsősorban állami cégek által vásárolt – ásványvizét gyártó Vivienvíznek a palackozóüzeme.”

Amiről nem szól a cikk: ez a lehajtó Fejér megye területén van. És mivel eddig Fejér megyében Bicskénél volt csak lehajtó az M1-esről, a Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom megyéből Budapestre autózóknak nem kellett Fejér megyére megyei autópályamatricát vásárolniuk. Eddig.

A jelenlegi szabály ugyanis a következő (forrás: nemzetiutdij.hu): Az adott megye gyorsforgalmi úthálózatát az ennek használatára jogosító e-matricával a következő megyében található első csomópontig  lehet jogszerűen használni. A szabály szerint ha a megyében egy csomópont van, akkor nem kell matricát vásárolni.

Úgyhogy eddig a Komárom-Esztergom megyéből Budapestre járóknak elég volt két megyei matrica, nekik ezentúl három kell. 10.000 forint helyett 15.000 forint éves kiadás.

2018-ban D1-es kategóriában 1,76 millió megyei matricát adtak el 8,8 milliárd forint értékben. A megyei matricát használók kb. 8%-a rendelkezett Komárom-Esztergom megyei matricával.  Mivel ebben a megyében csak az M1-es fizetős, amit általában Pest megye felé használnak, számolhatunk azzal, egy részük meg kell, hogy vegye majd a Fejér megyei matricát. Ha az autósok fele nem csak megyén belül használja a matricát, hanem Pest megye felé is, akkor 70 ezren vásárolnak matricát, 350 millió forint értékben, és így 6 év alatt az autósok kifizetik az államnak Mészáros Lőrinc lehajtóját. (Vagy megváltoztatják a szabályokat?)

Szárligeti csomópont.pngA kép forrása: G7.hu

Ez a városmarketing Komáromban

Kicsit olyan ez a Komárom felirat, mint a Duna-parton lévő padok. Ott van, csak épp a célnak nem felel meg.
A Duna-parton lévő padokon ülve nem lehet a Dunát nézni, a város közepén lévő Komárom felirat pedig pont nem olyan helyen van, ahol igazi turisztikai szelfi-pont lehetne – mint más településen..
Miért nem a Monostori erődnél van? Vagy a Brigetio Gyógyfürdő előtt? Valami olyan előtt, amire mi, Komáromiak büszkék vagyunk?
Mert a városvezetésnek úgy néz ki, ez már nem fontos. Nem fontos, hogy az elköltött pénz jól hasznosuljon. Van a Duna mellett pad, van a városban 3D-s Komárom felirat? Ugye, hogy van… Azt a célt szolgálja, amire kitalálták? Ja, nem.

komáromfelirat

7 éve szűnt meg kórház lenni a komáromi Selye János kórház

2012. július elsején zártak be kórházunkban, a komáromi Selye János kórházban az aktív ágyakkal rendelkező osztályok, a Szülészet-Nőgyógyászat, a Gyermekgyógyászat, a Belgyógyászat és a Sebészet. Soha be nem gyógyuló seb. Dr. Molnár Attila semmit nem próbált meg, amit a 2012-es közmeghallgatáson a kórházigazgató is kiemelt, mint a három tényező egyike:

  1. Dr Molnár Attilával, a körzet országgyűlési képviselője folytatott tárgyalásain megtudta, a város nem lesz képes a továbbiakban támogatni a Selye János Kórházat úgy, ahogy eddig tette
  2. Bármilyen javaslatot tettek az Orbán-kormánynak, azt visszautasították
  3. Meghiúsult az együttműködés a határon túli kórházzal, mivel Szlovákiában (a Fidesz által kárhoztatott és most a kórházat megmenteni képes – a szerző) több biztosítós egészségpénztári modell működik. Ha nálunk is ez lenne, élhetne a két kórház szimbiózisban

Addig, amíg a városnak fideszes vezetése van, nem várható előrelépés. Nem mernek semmiben ellentmondani a közptonti, orbáni akaratnak. Érthetetlen, miért nem volt képes a város biztosítani a szükséges pluszforrást. A komáromiak egészségügyi ellátásnak színvonala csökkent – ezen mindössze 6 millió forinttal nem lehet segíteni, ahogy ezt dr. Molnár Attila elképzeli. Ahhoz, hogy visszaálljon minél több minden a 2010. előtti ellátásból, aktívan küzdeni kell! Ők nem is akarnak küzdeni.

A 2012-ben írt cikkem a kép alatt folytatódik.

voldemort

Mintaprojektnek nevezett kivéreztetés – 85 ezer dühös ember

2011. végén újra hallani lehetett arról, hogy drasztikus átalakításon, aktív gyógyító jellegének erős csorbításán mehet keresztül a komáromi térségkórháza, a Selye János Kórház azáltal, hogy mind a négy osztályától elveszik aktív ágyait. Így megszűnik a szülészet-nőgyógyászat, a belgyógyászat, a sebészet és a gyermekgyógyászat. Ez a funkcióváltás nem csak a komáromi lakosokat érinti hátrányosan, hanem csaknem 85 ezer ember kórházi ellátását veszélyezteti Almásfüzitőtől Ács-Jegespusztán át a Bakonyaljáig. Ebben a számban még nincs benne az a nagyszámú turista, külföldi is, akik tavasztól késő őszig a városunkban tartózkodik, és nincsenek benne az Ipari Park foglalkoztatottjai.

A fideszes városvezetés kommunikációja

Mielőtt 2012-ben sor került volna a városban a közmeghallgatásra, a helyi újság riportot közölt a kórházigazgatóval. A cikk címe: Pozitív változások a helyi egészségügyben. A cikkben úgy  hangzanak el fals indokok, mi szól a helyi sebészet és a szülészet-nőgyógyászat ellen, hogy nem merik leírni: az osztályok megszűnnek. Mit kap a város kárpótlásul? Leginkább estig elérhető szakrendeléseket és reumatológiai fejlesztést.

-Ki az, akinek ez az egyenleg pozitív, aki szerint ez számos előnnyel jár a komáromiak részére? – tettem fel a kérdést a közmeghallgatáson. Választ nem kaptam.

Ezen a 2012-es közmeghallgatáson megtudtuk a kórházigazgatótól: az, hogy miért kerül a város lakossága nehéz helyzetbe három tényezőn múlt:

  1. Dr Molnár Attilával, a körzet országgyűlési képviselője folytatott tárgyalásain megtudta, a város nem lesz képes a továbbiakban támogatni a Selye János Kórházat úgy, ahogy eddig tette
  2. Bármilyen javaslatot tettek az Orbán-kormánynak, azt visszautasították
  3. Meghiúsult az együttműködés a határon túli kórházzal, mivel Szlovákiában (a Fidesz által kárhoztatott és most a kórházat megmenteni képes – a szerző) több biztosítós egészségpénztári modell működik. Ha nálunk is ez lenne, élhetne a két kórház szimbiózisban.

Hatalmas volt a kontraszt a „profi” menedzser kórházigazgató és az utána felszólaló kórházi szakszervezeti vezető, Szabadosné Csiri között: az érzelmek, a helyzetből fakadó értetlenség, mindannyiunkat meghatott. Sajnos a város és az ország vezetését nem.

A kórház átalakítása kommunikációjának lényege: azért kell a kórházat átalakítani, mert különben csődbe megy. Persze, hogy csődbe megy, ha a fideszes kormány és a fideszes önkormányzat nem támogatja anyagilag! Hogyan lehetséges, hogy 2010-ig a város tudta biztosítani a kórház működéséhez szükséges 250 millió forintot, most pedig nem tudja, pedig még mindig 1 milliárd forinttal több az iparűzési adóbevétele, mint a hasonló méretű Mohácsnak?

Hallottuk, hogy lakosonként 4.000 forintból a kórház megmenthető lett volna. A választási programját Párbeszéd címmel megjelentető polgármester, dr. Molnár Attila azonban erről nem kérdezte ki a lakosok véleményét.

Most már azt is halljuk, a lakosságot több fórumon tájékoztatták. Mi nem tudunk egyetlen olyan fórumról sem, amit a város vezetése szervezett volna ebből a célból. Az, hogy a közmeghallgatáson szerepelt, mint téma, nem azt jelenti, hogy fórumot szerveztek miatta! A meghívóban nem is szerepelt, hogy ez téma lesz.

Mostanában a kórház igazgatója az Európai Uniót okolja. Nevetségesnek hangzik, hogy az Unió fogja megmondani, hány ágy legyen a Selye János kórházban! (Már a tervezett kórház átalakítások előtt is megyénkben a 10 ezer lakosra jutó aktív ágyak száma 37, ami az országos átlag alatt van) Főleg úgy, hogy erős fideszes városokban nincsenek ekkora mértékű változtatások! Kalocsán, Csornán és Pápán miért tűnik fontosabbnak az emberek egészsége? Csak nem azért, mert Komárom-Esztergom megye hagyományosan baloldali beállítottságú, így itt könnyebben lehet vágni?

És ami a fideszes kommunikáció lényege: itt kistérségi mintaprojekt valósul meg. Ezért soha nem hangzott el városvezető szájából, milyen osztályok szűnnek meg! Hol számít mintaprojektnek az, hogy megszűnnek osztályaink: a szülészet-nőgyógyászat, a belgyógyászat, a sebészet, a gyermekgyógyászat?

Ma Magyarországon, Komáromban – a komáromi városvezetők fejében. Maguk is elhiszik, vagy csak mondják, nem tudhatjuk. De nem jelentek meg sem a kórházért tartott szimpátiatüntetésen, nem írták alá a petíciót, és nem hallani, hogy korábbi, 2007-es, pártpolitikamentesnek hazudott szavaikat felemelnék a mostani intézkedések ellen.

A kórház megtartása melletti szakmai érvek – nem érdeklik a városvezetést és a kormányt

A városi kórházak 2012. május elsejétől való állami kézbe kerülése, nem befolyásolja a kórház fennmaradását, hiszen Szócska Miklós egészségügyi államtitkár cáfolta, hogy kórházak kerülnének bezárásra, akár tartozással terhelten is, ezért értetlenül állunk azelőtt a bejelentés előtt, hogy ha a funkcióváltás nem történik meg kórházunkat bezárják, csődbe megy.  A kórháznak nem volt és nincs tartozása.

Tudomásunk szerint a jó gazdaként gondot viselő önkormányzat már tavaly október óta nem finanszírozza az intézményt, holott költségvetésében szerepeltetve van, így a közelmúltban adott 10millió forint nem tekinthető gyorssegélynek.

„21. Városi (I.) szint (városi kórházak és/vagy járóbeteg központok): A megfelelő hozzáférés miatt nélkülözhetetlen városi kórházak széles körű, általános, lakosság-közeli, decentralizált kórházi ellátást biztosítanak. Elsősorban a sürgősségi, traumatológiai, belgyógyászati, sebészeti, szülészeti és gyermekgyógyászati ellátást kell biztosítani, egyidejűleg megszervezve a párhuzamos rehabilitációs  -krónikus profilokat is.

Alapelvek:

  • elsősorban a nem speciális diagnosztikát és terápiát igénylő akut sebészeti, traumatológiai (lényegében monotrauma), belgyógyászati, neurológiai, szülészeti, gyermekgyógyászati esetek ellátása;
  • célszerű a mátrix modell preferálása;
  • SO2 sürgősségi osztályok fokozatos kialakítása.” (Semmelweis terv)

A funkcióváltást követően megszűntetésre kerülnek – a jelenlegi 124 ( jelenleg 109aktív ágy)  ágyból – a szülészet-nőgyógyászat, a gyermekosztály, a sebészet, a belgyógyászat aktív ágyai, helyette lesz egy reumatológiai osztály, ami jelenleg nincs, belgyógyászati rehabilitációs, és krónikus belgyógyászati osztály valamint egynapos sebészet., összesen 20 aktív ággyal. A mai szabályozás szerint kórháznak az az intézmény minősül, ahol min. 80 aktív ágy van. Mindez az átalakítás 500-600milliós beruházást igényel, valamint pályázati pénzekre van szükség, de ezek a jelenlegi gazdasági helyzetben garantálhatók-e? Az egynapos sebészet, ill. a járóbeteg ellátás bővítése a mai orvoshiány miatt megvalósítható-e?

A szülészet-nőgyógyászat megszűntetése ellentmond a Semmelweis tervben foglaltaknak, hiszen az előírt, költségelt limit: átlag 500 évi szülésszám megvan. (pl.2008.év 555db, 2010. 505db) A napi  szülésszám nem tervezhető, előírható ezért a kiegyensúlyozatlanságot nem tekinthetjük indoknak. Finanszírozás szempontjából mindegy, hogy komáromi, esetleg más településen lakik a szülő nő.  Hány gyermek fog mentőben, autóban megszületni, mert nem érnek időben a 60km-re lévő kórházba, vagy éppen ott alakul ki komplikáció.

A gyermekosztály minden tekintetben humán és eszköz feltételekben teljes mértékig megfelel a Semmelweis tervben rögzítetteknek, ezt a kórházvezetője elismeri. Nappali ellátással kapcsolatban pedig az a gyermek, amelyik nappal kórházban van valószínű, hogy éjjel is ellátásra, orvosi felügyeletre szorul.

„10. A jelenlegi kistérségi és városi kórházi rendszer egyenetlen szakmai színvonalú gyermekellátást nyújt. Egyértelmű, betartható és ellenőrizhető személyi és tárgyi minimumfeltételek mellett ezen osztályok egy része a lakosság közeli aktív általános gyermekgyógyászati fekvőbeteg ellátás, a szülészetekhez szükséges neonatológiai és a legfőbb morbiditási jelentőségű szakellátások (pulmonológia, gasztroenterológia) végzésére alkalmas lehet. A területi ügyeleti ellátás integrálásával ezek az osztályok egyúttal gyermekgyógyászati egészségközpontokként is működhetnek, szoros kapcsolatot kialakítva az alapellátással.” (Semmelweis terv)

A sebészeten kb. 1100 (volumenkorlát mellett) műtétet végeznek évente. Tatabányán 2500 körülit. Hogyan fogja bírni, a már egyébként is túlterhelt tatabányai kórház, jelenleg szerkezetátalakítás alatt, a rázúduló műtétszámot? Milyen hosszúvá válnak a várólisták? Legalább annyi ideig fenn kellene tartani az ellátást Szőnyben, amíg a tervezett rekonstrukció befejeződik. Ott nincs megfelelő ágyszám, műtőszám, altatóorvosi kapacitás, nővérlétszám.

Ugyanez várható a belgyógyászat tekintetében is.

A 4 alaposztály, amivel kórházunk rendelkezik, egymásra utalt: nem lehet szülni gyermekgyógyászat nélkül, nőgyógyász nem operálhat, ill pl. gyomortükrözést nem lehet végezni sebészi sebészeti háttér nélkül, altatóorvos nélkül nem lehet operálni, vagy pl. vastagbél tükrözést végezni, mindezekhez szükséges kardiológiai ellátás is.

A kialakítandó reumatológiai osztály a komáromi termálvízre épül, ami a kórházigazgató elmondása szerint tartálykocsikkal kerül a kórház épületébe. Felvetődik a kérdés: milyen minőségű (pl. hőmérséklet) lesz a víz, tartálykocsik vásárlása, üzemanyag stb. mekkora költséget jelent.  A termálvíz épületbe juttatásának módja pedig nevetséges. Reumatológiai ellátás jelenleg is működik a termálfürdő területén.

Közben a betegutak tekintetében pedig aránytalan megnövekedésről beszélhetünk. Távolságok a tatabányai kórháztól: Ács : 42,2 km (körülbelül 31 perc); Komárom :37,1 km (körülbelül 30 perc); Mocsa: 24,9 km (körülbelül 29 perc); Almásfüzitő: 21,3 km (körülbelül 28 perc); Nagyigmánd: 33,3 km (körülbelül 26 perc); Bábolna: 41,7 km (körülbelül 31 perc).

Ezek optimális, a nem jön közbe semmi és csak az “oda” utak. Onnantól kezdve, hogy végre a mentőbe került a beteg, ennyi idő alatt lehet eljutni a kórházig?  Amikor a rendeleteket úgy módosítják, hogy a mentőautók működési idejét (életkorát) kitolják, akkor kérdéses, hogy a betegek időben el fognak-e jutni a megfelelő ellátási helyre?

A mentők, betegszállító cégek, akik önmaguk is finanszírozási gondokkal küzdenek, bírják-e a megnövekedett betegszámot, megnövekedett szállítási távolságokat. Nincs mindenkinek autója és nem mindenki tudja vállalni a beteg szállítása, látogatása költségeit, pedig ezzel nagyon sok pénzt megspórolhatunk ez egészségügynek.

A járó beteg ellátás bővítése üdvözölendő, de az ember nem csak hét közben és este 7-ig lesz beteg és szorulhat kórházi ellátásra.

Sajnáljuk, és nehezményezzük, hogy az önkormányzat álláspontjának kialakításáról, a lehetőségekről nem tájékoztatta a város lakosságát, véleményét, ötleteit nem kérte ki. Semmilyen „kerekasztal” tanácskozásokat nem tartott, a testület véleményét, állásfoglalását sem kérte ki.

Kistérségi kórház lévén a kistérségi önkormányzatok véleményét, sem segítségét nem kérte a kórház jelenlegi formában történő megtartásához. Közben pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy olyan kórházról van szó – felújított, barátságos – amely a betegszavazatok alapján, a több mint 160 közül a 23., a megyében található kórházak közül az első lett.

Megmozdult a város, a körzet – az erős ellenszél ellenére is

2011. végén Mentsük meg a komáromi kórházat néven alakult facebook-csoportnak ma közel ezer támogatója van. A csoport először gyertyagyújtási akciót kezdeményezett a kórház bejáratánál, kérve az embereket, akinek fontos a kórház sorsa, gyújtson ott egy gyertyát, mécsest. Az érkező szimpatizánsok azonban sokszor üres kerítéseket láttak, valamiért rendszeresen eltűntek a szeretet jelei.

Amikor a facebook-csoport tüntetést szervezett március 23-án, már túl voltunk azon, hogy Vágó Sebestyén jobbikos országgyűlési képviselő felszólalt a témában a parlamentben. Ezen a tüntetésen is együtt volt jelen a Demokratikus Koalíció és a Jobbik helyi szervezete – ritkán találkozik nézőpontunk, és talán érdemes is odafigyelni mindenre, amit e két világnézetileg nagyon távol lévő párt egyformán támogat.

A tüntetés főszónoka az a Konrád Antónia volt, aki addigra már átadta a komáromi Selye János Kórházért indított petíció a város vezetésének és a kórház igazgatójának.

A petíció szövege a következő volt:

Mi, komáromiak, akik ezt a petíciót aláírjuk,kinyilvánítjuk akaratunkat, hogy a komáromi Selye János Kórház a jelenlegi osztályaival, aktív ágyakkal tovább működjön, a város és a környező települések minden lakójának gyógyulását szolgálva. Kérjük a város vezetését, hogy ezen közakarat alapján a szükséges lépéseket tegye meg!

Három hét alatt 1193 nevét vállaló polgár nyilvánította ki azt a véleményét, hogy igen is szükségünk van a kórházunk jelenlegi formában való továbbműködésére.

A szónok nyílt színi tapsot kapott, mikor kiemelte:

Az Önkormányzatunk azzal indokolja döntését, hogy nem tudja a továbbiakban támogatni a kórházunk működtetését. Számításokat végeztek, hogy kistérségi szinten 4000,- Ft/fő/év összegre lenne szükség az eredeti szerkezetű intézmény működtetésére.  Személy szerint én ezt az összeget szívesebben kifizetném, mint a kommunális adónak elnevezett ingatlanadót.

Az általa összeállított szakmai anyag nagy segítség volt e cikk megírásakor is. A rendezvényen 3-400 ember vett részt. Úgy jelentek ott meg, hogy nem tévesztette meg őket az erős fideszes propaganda, aminek része volt az is, hogy a tüntetést megelőző napon jelentették be: 10 milliós gyorssegéllyel a város megmentette a kórházat. Igen, talán két hétre…

A rendezvényről hasonló színvonalon számolt be a televízió, mint mindig teszi, ha nem a hatalom szólal meg: a két perces összefoglalóra öt percben reagált a kórházigazgató, és újfent átalakításról, fejlesztésről beszélt. (Pozitív példaként említendő a Hír TV Gyógyhír című műsorának riportja, ahol ki merték mondani: osztályokat zárnak be)

Mikor 2012. Április 4-én a Demokratikus Koalíció tagjaként sajtótájékoztatót tartottam, a helyi televízió által leadott riport finoman szólva nem tükrözte vissza mondanivalónk lényegét. A hatalom „meglepő” válasza: a város a kistérségi mintaprojekttel megmentette a kórházat.

Mintha nem látnák majd az emberek, hogy Komárom helyett Tatabányán, Székesfehérváron és Budapesten látják majd el őket. Mintha még mindig a következmények nélküli ellenzéki kommunikációt folytatnák.

2007 kontra 2012: Városvezető és kórházigazgató kontra pártkatonák

Nézzük a jelenlegi kórházigazgató indokait és emlékezzünk, amellett, hogy 2007-ben, mikor a balliberális kormány gondolta azt, hogy Komárom minden politikai erő kiállt a kórház mellett, mit tett az akkori városvezetés:

Zatykó János akkori polgármester és országgyűlési képviselő folyamatosan biztosította a kórház vezetését és a magyar kormányt arról, hogy a kórház finanszírozásához szükséges forrásokat a város biztosítani fogja. Igaz, ő soha nem ígért céltalan konzultációkat!

A Gyurcsány-kormány nem söpörte le az asztaláról a hozzá érkező javaslatokat, hanem döntését megváltoztatta, és a Selye János Kórház megmaradt.

És a Gyurcsány-kormány megpróbálta bevezetni azt a több biztosítós egészségbiztosítási modellt, ami most megmentené a kórházat. A Fidesz 300 forintért eladta ezt a Szociális népszavazáson…

Álljon itt egy újabb részlet a Dunamenti Polgári Kör által kiadott Híres Komárom cikkéből: „felszólítja a Fidesz frakció a kormánypártokat, hogy haladéktalanul hagyják abba a lakosságot veszélyeztető, egészségügyi dolgozókat ellehetetlenítő politikájukat.”

Ha akkor nem pártpolitikáról volt szó, akkor most is álljanak ki, és ítéljék el ugyanúgy az Orbán-kormány terveit! 2010-ben mondták: minden eddiginél jobb lesz Komárom helyzete, hiszen két kormánypárti országgyűlési képviselője lesz a városnak.

Egyikük, dr. Völner Pál államtitkárként éppen most kommunikálja, miért nem fontosak annyira a vasútvonalak, mint 2010-ben voltak, amikor az újraindításukkal kampányolt; miért nem fontos a Komárom-Székesfehérvár és az Almásfüzitő-Esztergom vonal, és a vonalak mentén élő emberek.

Másik képviselőnk 2010. óta a város polgármestere is lett (2006-ban még Zatykó Jánost ekézte amiatt, hogy a két pozíciót nem lehet együttesen ellátni), ő a „mintaprojektet” támogatja, és talán tudja, hogy ez a kórház halálával egyenlő. Egy városvezető helyett két pártkatonát kaptunk.

Sajnos a kórházigazgató személye is megváltozott 2007-ben. Az új igazgató által elmondottakat érdemes fenntartással kezelni, nézzük az alábbi jegyzőkönyvrészletet, ami kisbéri igazgatóságának idején készült:

„21. Napirend        Képviselői bejelentések

  Dr. Ferencz Péter:

  Amennyiben van arra lehetőség és keret, akkor a kórház 118 fős dolgozói

  állományának jutalmazási keretét szeretném felajánlani a képviselő-testületnek.”

(http://jozsipapa.blog.hu/2010/08/23/apropo_az_izgato_igazgato)

Vajon mennyire képviseli a kórház, a kórházi dolgozók érdekét az az igazgató, aki hajlandó felajánlani más célra alkalmazottai jutalomkeretét?

Miért büntetik Komáromot?

Mit ér egy ember élete? – tette fel a kérdést 2007-ben a Híres Komárom című fideszközeli újság. 2007-ben a város egyként állt ki a kórház megmaradása mellett.

Mit ér a város élete, a térség élete? – tehetjük fel a kérdést most, hiszen úgy versenyezni Ipari Parkos befektetőkért Tatabányával és Győrrel, hogy minden komoly egészségügyi ellátás megszűnik nálunk – szinte reménytelen.

Miért érezzük büntetésnek mindazt, ami történik?

Azt látjuk, hogy Komárom-Esztergom megyét, és benne Komáromot is azért büntetik, mert 2010. előtt mindig baloldali jelölt nyert a választásokon. Azért büntetik, mert tudják: még egyszer nem nyernek minden körzetben, és ezért a legkönnyebben feláldozható emberi sorsok számukra azok, amik a „vörös megyében” születnek. És minket a sorsunkra hagynak.

Persze a helyi jobboldal szélsőjobbos eszközökhöz nyúlva próbál átnevelni minket. Az első fideszes városvezetés eddigi legnagyobb újítása a rovásírásos városnévtábla, de ebben a hónapban a költészet napját a város Dörner Györggyel ünnepli, és rá egy hétre Wittner Máriával lehet részt venni a Városházi beszélgetéseken. Újra felmelegítették a központi körforgalomba tervezett Turul-szobor ötletét – a városi újsághoz csatolt csekken lehet közakadakozni. 2009-ben egyenlő számú fideszes és szocialista képviselőnél a kezdeményezés megbukott, hiába fenyegetett a kérelmező azzal, hogy aki ellene szavaz, annak neve mint a szobor felállításának ellenzője örökítődik meg művük talapzatán.

És városunkban is ugyanolyan erős a félelem, mint az országban máshol. Magyarország, Komárom, 2012.

 

A komáromi bevándorlás – Miért jönnek ukrán és koreai munkavállalók?

Az Ipari Park újra munkalehetőségeket biztosít, de nem biztos, hogy akkora méretűre kell duzzasztani, hogy a húszezer fős város és a környékbeli munkaerő ne legyen elegendő. A külföldi munkaerő érkezése nem jelentene problémát, amennyiben lenne érvényes koncepció a város jövőjére nézve.

A 2000-es évek elején a Nokia ezer lakásos lakóparkot tervezett építeni a városban, hogy legyen elég munkaerő gyáraiban. Akkor még kevéssé volt fejlett a győri és a tatabányai ipari park, a közeli munkalehetőség idecsábította volna az ország többi részéről a munkanélküli, dolgozni akaró családokat. Hogy miért nem így történt? Az akkori fideszes ellenzék úgy látta, hogy rövid távú politikai haszonszerzésért szembe megy a város érdekeivel: „háromezer kínainak építik a lakóparkot” – szóltak a rémhírek, és annyira sokan elhitték ezt a hazugságot (miért építettek volna lakóparkot kínai munkásoknak, nekik munkásszállót építettek volna, ha jöttek volna), hogy 2010-re a gyűlöletkampányból megerősödött dr. Molnár Attilát polgármesterré választották. A beruházás pedig nem valósult meg – pedig ha most itt lenne az a 1000 lakás és a háromezer lakos, nem lennénk gondban.

Visszatérve a koncepció kérdéséhez: ezres nagyságrendben jöhetnek ukránok és koreaiak Komáromba, hogy támogassák a fideszes városvezetés tervét egy gigaméretű ipari park létrehozásában, miközben figyelmen kívül hagyják, mit jelent ez a közel húszezres város lakóinak mindennapi életében. Üdvös, hogy újra fellendülőben az Európai Unió gazdasága, ami miatt a Komáromi Ipari Parkba is visszatért az élet. Örülünk annak, hogy új cégek jelennek meg. Az egyik ilyen új cég nagyméretű terveihez a város tovább növeli az Ipari Park méretét. Ám a munkaerőnek lakhatás, kiépített infrastruktúra kell. És úgy tűnik, a városvezetés abszolút nem rendelkezik koncepcióval, csak sodródik az árral (azt teszi, amit az Orbán-kormány mond, ami éppen jó Mészáros vagy Tiborcz érdekeinek) – észre kell vennünk, hogy erre a város még, vagy így, konkrét megoldások nélkül nem áll készen. Nem kérdezte senki a város lakóit: ezt akarják?

Hiányzik ma az országból több mint félmillió munkavállaló, akik az Orbán-kormány elől menekültek nyugatra. Óriási propagandával mutatnak be egy-egy hazatértőt, de minden próbálkozásuk csődöt mondott. Nem csoda, hiszen azt látjuk itthon, hogy a lojalitás nagyobb érdem, mint a tudás, a szakértelem. Nem akkor jutsz előre, ha ügyes vagy, képzett vagy, hanem akkor, ha kiszolgálod a hatalmat. Csak meg kell nézni, hogyan szavaztak a londoni magyarok. Őket ez a kormány lecserélte „jólszavazókra”.

Úgyhogy amit látunk, az az, hogy munkásszállót terveznek mindenhova. Amikor a városközpontban lévő áruház kért magának területet további parkolókra, híre ment, hogy oda is munkásszálló épül. Nincs megfelelő tájékoztatás. Sőt: nincs tájékoztatás. A fideszes városvezetés szerint „majd ezek a cégek olyan béreket fognak adni, hogy a Tatabányára, Győrbe járó munkás inkább ide jön dolgozni”.

Igen, az újonnan érkező vállalatok által kínált jövedelem magasabb, ami versenyhelyzetre kényszeríti a már itt lévőket, és valóban, alternatívát kínál a távolabbi munkahelyhez képest. Ennek a többletjövedelemnek ára van:

  • A magyar munkaerő nehezen tud a városban letelepedni, mivel a városban csillagászati magasságokban vannak az eladó ingatlanok árai (egy év alatt 200.000 Ft/m2-ről 300.000 Ft/m2 körüli összegre növekedtek). Ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt években szinte alig épültek új lakások.
  • Annak, akinek nincs pénze vásárolni, lassan 150.000 forintot kell fizetnie lakbérként egy 50 m2-es panelért. (Miközben Bayer Zsolt ennek töredékéért bérel a budai várban ingatlant.)
  • Az alapján, hogy a negyedik koreai étterem nyílik Komáromban, nem az tűnik ki, hogy bíznak abban, lesz elég munkaerő helyben.
  • A magyar kormány megemelte az ukrán munkavállalók számát, és a megyében is egyre több helyen velük oldják meg a munkaerőhiányt.

Azonban a már Komáromban élők életében is hoz változást a közeljövő. Félreértés ne essék: aki több ingatlannal is rendelkezik, és bérbe adja egy vagy több házát/lakását, nagyon jól jár. De mi a helyzet a többiekkel? Mi a helyzet a ma albérletben élő vagy albérletet kereső komáromi lakosokkal? Mivé lesz így a város? Megkérdezte bárki a lakókat, hogy szükséges-e az ipari park olyan mértékű bővítése, amelyet csak betelepített, külföldi munkásokkal lehet megoldani? Intézkedett már bárki, hogy a siralmas egészségügyi ellátás ne romoljon tovább, ha hirtelen több ezer új biztosított jelenik meg (főleg miután a komáromi kórházat „kinyírta” Orbán)? Felmérte már bárki, hogy mit jelent a városnak, hogy egy akkumulátorgyár épül a szélén?

A 2010-ben „Párbeszéd” címmel írt programmal megválasztott polgármester nem folytat párbeszédet. A korábbi három, munkaidő után tartott közmeghallgatást egy kora délutáni időpontban megszervezett városházai meghallgatásra csökkentette. Mikor az ipari park bővítéséről kellett lakossági fórumot tartani, volt, hogy azt karácsony és újév közé hirdette meg.

Komárom többet érdemel.

Újabb baki az Észbontókban: ezúttal a matekkal volt gondja a műsor készítőinek

2017-ben Október 6-tal gyűlt meg a készítők baja, most a matekkal. A 6. évad 29. adásában (26:40-től kezdve) a következő kérdést tették fel: Mennyi az átlaga 3,4 és 5 összegének?

A két játékos valahogyan bemondta a jó választ: 12. Amin aztán a celeb szereplők és a műsorvezető is mosolygott, hogy megint valami, amit nem tudnak a lányok.

Mert elsőre sokan rávágnák, hogy a helyes válasz a 4. De nézzük meg a kérdést: a kérdés az összeg átlaga. Az összeg egy szám, egy szám átlaga pedig önmaga.

A kérdést így gondolták: Mennyi az átlaga 3-nak, 4-nek és 5-nek?

Csak nem ezt a kérdést tették fel.

eszbontok

 

Miért így változtattak a Komáromi Napokon? Három nappal és egy színpaddal kevesebb zenei program

2019-ben az eddig megszokottaktól eltérően a Komáromi Napok zenei fesztiválja már nem május 1-jéig tartott, hanem április 28-án véget ért. Április 29-től május 1-jéig nem a Komáromi Napok jelenlegi helyszínén, a Jókai ligetben, hanem a Monostori Erődben, és csak jegyvásárlással láthatók további magyar zenekarok.

Aki most kint volt a Jókai ligetben, láthatta, hogy egy Komáromhoz méltó rendezvényhez az a helyszín kicsi, zsúfolt (most végre a gyermekprogramoknak is megfelelő helyszínt biztosítottak, és talán ezért már nem maradt hely a Borudvar-színpadnak).Tíz éve önkormányzati képviselőként azok közt voltam, akik támogatták, hogy a Komáromi Napok a Monostori Erődben legyen. Most az Erőd Feszttel városunk felkerült a fesztiváltérképre. Amit nem értek: miért nem lépték meg a szervezők, hogy a teljes Komáromi Napok ott legyen, miért nem merték bevállalni, hogy a Komáromi Napok része a fesztivál?

Persze a választ tudom: akkor ki kellett volna jelenteni, hogy bizonyos koncertek csak karszalaggal, belépővel látogathatók, hogy tulajdonképpen a rendezvény részben „fizetős”. Pedig az 1.500 forintos kedvezményes három napos belépő komáromiaknak jutányos ár ahhoz képest, hogy például a Volt Fesztiválra egy napijegy 15.000 forintba kerül.

Ez a megoldás azonban így nem jó!

Az egész fesztivált újra a Monostori Erődben kell tartani, május 1-jéig, és ennek szerves része lehetne egy Erőd Feszt. Mint ahogy a Mediawave is meg tudta oldani, hogy karszalaggal lehet belépni az ő területükre. Maradna május 1-jéig a teljes zenei program, és azon belül lenne egy kiemelt produkciókat felsorakoztató fesztivál.

De tudok még jobbat: miért nem kérdezzük meg a város lakóit, mit akarnak? Miért ne lehetne „párbeszéd” zárt ajtós döntések helyett?

2004_0501_143042AA2004-ben a Komáromi Napokon ünnepeltünk Magyarország EU-csatlakozását.

Így építsd le Orbán rendszerét!

Tüntetéseken innen és túl. Amellett, hogy kiállunk a demokráciát ért támadás ellen, el kell kezdeni kis lépésekkel lebontani a rendszert. Mindenki hozzá tud járulni ahhoz, hogy minél hamarabb vége legyen. Több apró lépéssel, amik összeadva jelentősen gyengíthetik a rendszert.

A deáki passzív ellenállás a XXI. században röviden: ne „fogyassz” olyan terméket, szolgáltatást, ami a NER és a NER-ből élők fennmaradását segíti elő!

Orbán strómanjai tartják el a propagandagépezetet (igaz, kevésbé piaci alapon, inkább állami pénzekkel kitömve), de erősen megvetették lábukat a gazdaságban, így sok esetben őket gazdagítod mikor vásárolsz – miközben a hátszéllel nem rendelkező vállalkozások mennek csődbe. Legyél tudatos, legyél aktív, bátoríts erre másokat is! Bővebben Így építsd le Orbán rendszerét!

Maslow piramisa és a magyar választás

Sok magyarnak fontos, hogy az Európai Unió tagjai legyünk.

Sok magyar érzi igazságtalannak, hogy szavazhatnak a határon túli magyarok, magyar nyugdíjat kapnak ukránok.

Sok magyar undorodik a korrupciótól, tapasztalja szomorúan Orbán köreinek gazdagodását.

Sok magyar látja reménytelennek, hogy normálisan ellássák a kórházban.

Sok magyar fél attól, hogy gyermeke elhagyja majd az országot, azért is, mert itthon nem kap megfelelő oktatást.

Sok magyar tudja, nem lesz elég a nyugdíja.

Viszont: ennél sokkal több magyart mindez nem érdekli, ha arról van szó, hogy másnap migráns hordák hada lepi el az országot, és erőszakolja meg az asszonyokat, veri meg az embereket, bűnözi végig a Kárpát-medencét.

És amit Maslow motivációs piramisa bemutat, igaznak bizonyult 2018. április 8-án Magyarországon. Amíg egy alacsonyabb szintű szükségletem nincs kielégítve, addig az érdekel, nem pedig egy magasabb szintű szükséglet. Hiába tüntetett velünk valaki a kórházakért, ha mindenhol azt hallotta, hogy Magyarország megszűnik a migránsok miatt már a választás másnapján, ha nem Orbán nyer – leszavaz a Fideszre. Hogy 10 év múlva nincsen nyugdíjam? Hogy szétlopják az országot, ami miatt 5 év múlva bedől a gazdaság? Mindez nem érdekes, ha másnap már nem is élünk…

Amíg az ellenzék túllépett a Biztonsági szükségleteken (hiszen EU és NATO tagok vagyunk, az élet minőségével kellene foglalkozni, nem riogatni), addig a Fidesz nem. És nyertek.

Nem vagyok akkora szakértője a Maslow piramisnak, megpróbáltam a kulcstémákat a megfelelő sorhoz állítani, lehet vele vitatkozni, de azzal nem, hogy a migráns téma hatott a témák közül „leglentebbre”.

Hogyan lehet ezellen védekezni?

Kósa Lajos már bejelentette: a migráns téma marad. Tudatosítani kellene, hogy nincs veszély vagy…

  • ugyanannak a szükségleti szintnek bemutatni más veszélyeit: bárkit elvihet egy fekete autó, aki rosszat szól a Fideszre, és a családja nem fogja többet látni
  • lemenni a legalsó szintre, és még primitívebb üzeneteket gyártani, például: betiltja a Fidesz a csak örömszerzésre szolgáló szexet, mert aki nem gyereket akar csinálni, az ne szeretkezzen. Lehetne a jelszó: Szabad szexet!

Beleborzongok, mi vár még erre az országra “hála” Orbánnak.

Komárom felszabadulása a német megszállás alól

Komárom 1944. március 28-án felszabadult a német megszállás alól. 74 éve történt.

A gyűlölet odáig juttatta Európát és Magyarországot, amit soha többet nem szeretnénk átélni.

Mégis, ma Magyarországon politikai nézetei miatt hazaárulózzák az embert, a romákat újra ellenségnek tekintik.

És ezt nem lehet azzal elintézni, hogy egy kisebbség csinálja ezt, mert ez ma az Orbán-kormány politikája. Amit 2009-ben elmondtam, ma is igaz – ám a Jobbik szélsőjobbos retorikája már a Fidesznél köszön vissza. A Newsweek Orbánt Mr Far Rightnak, Mr Szélsőjobbnak hívja. Nem véletlenül.

A beszédem szövegét lent olvashatja a videó alatt.

 

Tisztelt Emlékezők!

Ma emlékezni jöttünk ide. Emlékezni azokra az ártatlan emberekre, magyar állampolgárokra, akik a II. világháború, a Soah áldozatai lettek.

Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy ők elsősorban magyar állampolgárok voltak, és csak másodsorban zsidók, cigányok, értelmi- és testi fogyatékosok, homoszexuálisok. Emlékezni jöttünk azokra, akiket egy teljesen meghasonlott társadalom és politika abnormálisnak, alsóbbrendűnek titulált és ezért halálra ítélt.

A trianoni béke után az egyetlen cél a „történelmi igazságtalanság” orvoslása lett. Senki nem a Teleki által Versailles-ba vitt „vörös térképet” tartotta célnak, hanem csakis az „ősi” határokat tartotta elfogadhatónak. Vitatkozhatnánk arról, is, mi az, hogy ősi? Amikor eljutottunk odáig, hogy a magyarlakta területek nagy részét visszaszereztük, a közel húszéves agymosás hatása nem maradt el: irány a háború, mindent vissza! Az akkori miniszterelnök önkezével vetett véget életének az országgyűlés állásfoglalása után.

A húszas évektől megkezdődött a zsidók, majd a romák megkülönböztetése, jogainak csorbítása. Egyre többet lehetett tenni ellenük, nem volt határozott kiállás mellettük. Aki védte őket, aki fel merte emelni szavát, az nem volt a haza, a nemzet része. A hatalom mondta meg, ki magyar és ki nem.

A kusza ideológia, az élet minden területét átitató Nagy Magyarország-kultusz, a fokozódó gyűlölet következményei 1944. március 19., a német megszállás után csúcsosodtak ki.

Minden német várakozást felülmúlt a magyar csendőrség segédkezése a nemkívánatos személyek deportálásban. A Szálasi-kormány és a nyilaskeresztes-hungarista mozgalom tagjai okozták a komáromi erődökbe begyűjtött emberek vesztét. 1944. telének elején emberek fagytak meg tucatjával, s a tetemeket a latrinába dobták. Az Igmándi-erődbe munkaszolgálatosokat helyeztek, a Monostori-erődben előbb lengyel, szovjet, angol és francia foglyokat őriztek, majd ez lett a koncentrációs táborba szállítandók átmeneti szálláshelye. Innen, a Csillag-erődből vitték a közeli pályaudvarra az embereket, ahol vagonokba zsúfolták és a megsemmisítő táborokba szállították őket sokszor azzal a Magyarországon egyedülálló módszerrel, hogy már itt megkezdődött az emberek precíz osztályozása, kiválasztása. Volt időszak mikor- a komáromi rendőrkapitány jelentése alapján 6-7 ezer ember zsúfolódott össze a kazamatákban.

  1. decemberében felszámolták a fogolytábort, az utolsó transzportokat már gyalog indították el Németország felé. Nemcsak Pesten, itt is lőttek a Dunába az embereket – folyópartról, jégtáblákról, hídról…

Emlékeznünk kell. Meg kell tennünk mindent, hogy a múlt történései ne vesszenek a feledés homályába. A város megszabadult, felszabadult. Sokan mondják, hogy a családjuk élete keservesebb lett a szovjet csapatok bevonulása után. Való igaz, 1945 nagyban megváltoztatta a korábbi társadalmi viszonyokat. Az 1948 után történteknek is megvan a maga emléknapja. A második világháború befejezése mégsem emléknap. Hogy miért? Mert a rendszerváltozás előtt a mérleg kibillent az egyik irányba, utána a másikba, és most még nem tért vissza nyugalmi állapotba. Most még szűk körben emlékezünk. Reméljük, nemzetünk képes lesz nemsokára méltó módon emlékezni nemcsak erre a napra, hanem valamennyi nemzeti ünnepünkre is.

 

Tisztelt Emlékezők!

 

Az akkori őrületet elindító  Németországban ma arról vitatkoznak, hogy megfosszák-e Hitlert a német állampolgárságtól, s nem újratemetésén gondolkodnak. A holokauszt tagadása bűnnek minősül. Az állam igyekszik csírájában elfojtani minden olyan kezdeményezést, mely a fennálló rendszer megdöntésére irányul. Nem akarnak második Weimari Köztársaságot; nem akarják, hogy egy maréknyi ember egy újabb müncheni sörpuccsig eljusson; hogy félkatonai szervezetek masírozzanak az utcán. Nem akarják, hogy úgy értelmezhessék a szabadságot, hogy az kiterjed más szabadságának korlátozásához. Ha valaki emlékezni akar, emlékezhet. Nincs megszervezett füttykoncert, nincs tojásdobálás, nincsenek a múlt szörnyűségeit felidéző jelképek. És az állam gondoskodik arról, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mi történt.

Ha egyszer elkezdődik egy kirekesztő, diszkriminatív folyamat, nem lehet tudni, hogy hol lesz a vége. A történelmi példa – és történelmi példák sora – sugallja: ne legyenek illúzióink. A mai kor emberének határozottan fel kell lépnie a kirekesztő, a másik ember jogait sértő kezdeményezések ellen.

Fel kell lépnünk akkor, amikor egy szélsőséges politikai erő a megerősödés  lehetőségét – már nem is burkoltan – a hazai romaság elleni uszításban látja. Fel kell lépnünk akkor, amikor vannak, akik zsidó embertársaikat újra a Dunába lőnék. Fel kell lépnünk akkor, amikor mások akarják megmondani, ki a magyar, ki tartozik a nemzethez és ki nem.

Gondoljunk a második világháború mártírjára, városunk akkori polgármesterére, Alapy Gáspárra és a zsidómentő tevékenységéért később boldoggá avatott Salkaházy Sárára! Ők „fajilag” tökéletesen megfeleltek az akkori hatalomnak, azonban fel mertek lépni az embertelenség ellen. Ők életükkel fizettek azért, mert igaz emberek voltak. Bírnánk-e szó nélkül, amint embertársainkat alázzák származásuk miatt? Biztosak lennénk-e abban, hogy demokratikus politikai nézeteink – akár európai liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív – nem jelentenek egy szélsőséges erő szemében hazaárulást? Meg kell előznünk, hogy odáig jussunk, hogy választanunk kelljen aközött, hogy magyarok vagyunk-e vagy emberek. Mert magyar emberek vagyunk.

Martin Niemöller német protestáns lelkész mondta: “Először a zsidókért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a kommunistákért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Azután a szakszervezetiekért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti. Azután értem jöttek, és nem maradt senki, aki szólhatott volna.”

Tisztelt Egybegyűltek!

Ezen a helyszínen egyszerre emlékezünk romákra, zsidókra és keresztényekre – összességében magyarokra. Névtelen milliókra, akiknek életük utolsó pillanatait, az Abdánál életét vesztő költőóriás, Radnóti Miklós szavai adják vissza a legjobban.

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Kérem Önöket, hogy főhajtással emlékezzünk a háború áldozataira, a szörnyűségekre és a szabadság visszanyerésére – és ne csak most! Akkor is, amikor olyan eseményekről hallunk, amely felboríthatja napjaink békéjét. Tudnunk kell, hogy rajtunk is múlik, hogy a történelem megismétli-e önmagát.

Köszönöm a figyelmet.

 

Kommunistázás és migránsozás a komáromi március 15-i ünnepségen

Soha nem volt még ilyen átpolitizált március 15-i megemlékezés Komáromban.
Ez az az ünnep, amire mi, komáromiak a legbüszkébbek vagyunk. Ezért is fáj az, hogy alig esett szó a városról, egy olyan műsort láttunk, amit az országban bárhol elő lehetett volna adni. Ráadásul a megnyitó ünnepi beszéd előadója, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Czunyiné dr. Bertalan Judit meg sem várta magát a megemlékezést: beszéde után angolosan távozott – megsértve ezzel a komáromiak érzéseit.

Mert mi büszkék vagyunk. Nemcsak azért, mert 1848-ban a komáromi polgárok a forradalom mellé álltak, nemcsak azért, mert fontos csatákat vívtak itt. Leginkább azért, mert a várat a világosi fegyverletétel után majdnem két hónapig még tartották, és menlevéllel szabadult minden védő. Ez Komárom történelmének legdicsőbb fejezete.

Nem tudom, ki mit vár egy ilyen megemlékezéstől, de nálam egy komáromi március 15. a következőképp teljes:

– Komárom történelmi múltjára is visszatekintő ünnepi beszéd,

– a forradalmat bemutató, politikától mentes műsor (általában középiskolai diákok előadásában),

– minőségi népzenei és néptánc-bemutató.

Idén, 2018-ban csak a harmadik valósult meg: a Garabonciás Táncegyüttes és Horsa István zenekarának előadása idén is remek volt. A többi?

Bővebben Kommunistázás és migránsozás a komáromi március 15-i ünnepségen

Üzenet (nemcsak) Alföldinek

2012. májusában a Demokratikus Koalíció nevében kibéreltük Komáromban az Arany 17. rendezvényközpontot Gyurcsány Ferenc látogatására. Az üzemeltető megbízottja a rendezvény előtt egy héttel, május 30-án telefonon közölte, hogy a város éppen az általunk használni kívánt időpontra, délután 5 órára tervez rendezvényt, és sajnos erre joga van. Rendezvényünk tervezett időpontjában megnéztük, milyen rendezvényt tart a város. „Zártkörű rendezvény miatt zárva” tábla fogadta az arra tévedőket – de bent jól láthatóan nem történt semmi.

Az üzenet világos volt: Csak a Fidesz, a többi pártnak csend!

Akkor még ott tartottak, hogy csak politikai ellenfeleikkel merték ezt tenni. Mára a rendszer kiépült. Alföldi Róbert politikamentes estjét nem tarthatja meg Zalaegerszegen március 22-én. Miután a művésszel leegyeztették az időpontot, jöttek rá, hogy a város 22-én pont ott, pont akkor akarja megünnepelni Március 15-ét. Nonszensz. Milyen önállósága van egy fideszes polgármesternek, ha leszól az országgyűlési képviselő, és csendben meghunyászkodik?

A 2018-as zalaegerszegi üzenet világos mindenki számára: Csak a Fideszesek, a többi embernek csend!

Ha bármely művész, híresség kiállna esetleg bármely ellenzéki erő mellett, tudja, mire számíthat: a megélhetése kerül veszélybe.

Ez a lemondás nem Alföldinek szólt. Mindenkinek.

Amikor Melegh Attila egy 2015-ös menekültekkel kapcsolatos nyilatkozatát fordította ki kampánycélra a Fidesz, tudósok sora állt ki mellette.

Várható-e ugyanez a művészvilágban?

Egyik nemzeti konzultáció sem lehet sikertelenebb az előzőnél!

Nem lehet, hiszen akkor nem erősödne a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Nem lehet, hiszen akkor arról lehetne beszélni, hogy kevesebben kíváncsiak a kormányra.

Nem lehet, hiszen Orbán Viktornak minden verseny.

És ehhez igazodik csapata. A konzultáció kifulladóban van, tudják ők is. Úgyhogy jöhetett az internetes kitöltés. Amit megtehet bárki annyiszor, olyan néven, ahányszor csak akar.

Belső munkaverseny lehet, ki hány internetes kitöltéssel járult hozzá a sikerhez.

Fizetett emberek fogják naponta ezerszám gyártani a jó válaszokat.

Nem tudom, a jövő vagy már a jelen, hogy az egyre nagyobb elvárásokat ily módon oldják meg.